Az orosz befolyás elleni harcban Európa az energiaexporttól függő orosz medve Achilles-sarkát támadja

Oroszország megkerülhetetlen ma a globális politikában. Az egyre inkább klasszikus nagyhatalmi státuszra törő Oroszországi Föderáció érintett minden fontos világpolitikai döntésben, kezdve az Észak-Afrikában kialakult helyzettől, egészen az afganisztáni rendteremtésig. Ezzel párhuzamosan a keleti óriás rendületlenül építi pozícióit Európa nyugati irányába is – elég csak az Európai Unió felé nyitni kívánó ukrán törekvések letörésére gondolni.

Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok egyre idegesebben figyeli az orosz mozgolódást. Van azonban egy bibi – tenni nemigen tudnak ellene. A hidegháború a maga forró konfliktusaival véget ért, egy kiterjedt fegyveres konfliktus pedig erősen fifty-fifty eséllyel kecsegtet. Ráadásul a nagyhatalmak ma már nem fegyverekkel, hanem gazdasági befolyásolással vívják harcaikat, növelik befolyásukat szerte a világban. Sárdobálózással ugyan lehetne próbálkozni, de legyünk őszinték, a Vlagyimir Putyin által vezetett állami vezetést már régóta nem lehet megzavarni némi dühös, pályán kívüli bekiabálással.

De azért mozgolódni kell. Január közepén a litván Trakaiban immáron hetedik alkalommal tartották meg a Snow Meeting nemzetközi politikai találkozót, amelyen többek között szóba kerültek azok az eszközök is, amelyekkel csökkenteni lehet(ne) Oroszország befolyását az Európai Unió államaira.

És a dolog itt kezd igazán érdekes lenni egy energetikai blog számára. Az orosz medve Achilles-sarka ugyanis az energia, egészen pontosan az orosz gazdaság és közvetve-közvetlenül az állami bevételek erőteljes kitettsége az energiaexportnak. Ennek megfelelően a Snow Meeting résztvevői öt olyan trendre hívták fel a figyelmet, amelyekre Oroszország egyre nagyobb aggodalommal tekint az elmúlt hónapokban. Jó eséllyel ugyan egyik sem lesz az orosz medvét megrengető csodafegyver, de azért érdemes felsorolni ezeket (zárójelben, dőlt betűvel a mi gondolataink az egyes megállapítások kapcsán).

1. Amerikai palagáz forradalom. A találkozó résztvevői szerint, amennyiben sikerülne a tengerentúli olcsó gázt eljuttatni az európai piacokra, akkor jelentősen meg lehetne ingatni az oroszok által már ezen a piacon kiépített pozíciókat.
   (Európa cseppfolyósföldgáz-importja csökken, mivel a nagyon gyorsan növekvő ázsiai gázkereslet miatt az exportőrök inkább Ázsiába irányítják a tankhajókat, és az észak-afrikai valamint közel-keleti földgázimport is csökken, ez pedig piacot nyithat a tengerentúli földgáz számára. Ez viszont jó eséllyel csak középtávon valósulhat meg, az amerikai földgáz 5-7 éven belül tölthet be bármilyen szerepet az európai piacokon. És még valami: igaz ugyan, hogy az amerikai alternatív gáz ma már jelentősen olcsóbb, mint az európai földgázárak, azonban ez elsősorban a helyi piacokra érvényes. Amint a szállítási költségek hozzáadódnak az árhoz, az amerikai gáz máris képtelen lesz árletörő szerepet játszani az európai piacokon.)
   
   
2. Az egységes európai piacok kialakítása régóta egyik vezető célkitűzése az Európai Uniónak. Ez azért fájhat majd az oroszoknak, mert egy egységes, nagy kiterjedésű piacon sokkal kisebb eséllyel törhet domináns szerpere egyetlen szereplő (pl.: Gazprom), mint a szétforgácsoltakon.
   (Habár az EU már 2007-2008 körül elindította a harmadik energetikai jogszabálycsomagot, az abban előírt rendelkezéseknek számos ország még nem tudott/nem akart teljesen megfelelni. Ráadásul a kiteljesedett, valóban a szabadpiaci elveknek megfelelően működő energiapiacok egyik feltétele, hogy minden érintett tagország liberalizálja a villamos energia és földgáz piacait. A központi állami ármeghatározás ezzel pont szembe megy.)
   
   
3. Az Európai Unió trösztellenes vizsgálatot indított a Gazprom ellen a vállalat monopolisztikus árképzési gyakorlata miatt.
   (A vizsgálat bejelentése megtörtént még tavaly októberben, a Gazprom cáfolta a vádakat, a vizsgálódás elindult, eredmény majd egyszer – talán 2014 tavaszán – lesz…)
   
   
4. A nagy német energetikai fordulat, az Energiewende végig vitele jelentős mértékben gyengítheti a fosszilis energiaforrások piaci szerepét, főleg akkor, ha a német példa ragadós lesz.
   (A németek iszonyatos pénzeket ölnek a megújulók fejlesztésébe, amit elsősorban a fogyasztók finanszíroznak az energiaszámlákon. Éppen emiatt sokan temették már a kezdeményezést, a németek viszont makacsul dolgoznak a teljes fordulaton, ráadásul lassan kezdenek beérni a járulékos gazdasági előnyök is. Kedvenc hasonlatunk – amikor a németek elkezdtek autót fejleszteni a ló még mindig sokkal jobb közlekedési eszköz volt, az autót meg mindenki temette, most viszont már az autóipar húzza a német gazdaságot.)
   
   
5. Az európai energetikai – elsősorban gázszállítási rendszerek – modernizálása és kétirányúvá tétele nyugat-kelet irányba, új észak-dél irányú kapcsolatok kiépítése.
   (Ez elsősorban a kelet-európai, ma még erőteljesen orosz gázszállítástól függő országok esetében fontos, hiszen így a nyugat-európai gázforrások bekapcsolása az ellátásba sikeresen gyengítheti az orosz gazdasági, politikai befolyást a régióban. A bökkenője a dolognak, hogy ezek a fejlesztések forrás- és időigényesek, ugyanakkor az is látszik, hogy az EU dedikált forrásokkal támogatja a modernizációt, tehát mégis ez tűnik a leginkább gyorsan megvalósuló intézkedésnek az összes közül. A dolog magyar vonatkozása a szlovák-magyar gázvezeték, ami akár már az idén megkezdheti a próbaüzemet.)

Kétségtelenül látszik, hogy elég harmatos és rövid távon egyáltalán nem elérhető intézkedésekről van szó. Annyi pozitív hozadéka viszont van a fenti öt pontnak, hogy jelezze: Európa kész „erővel” is fellépni érdekei védelmében az orosz féllel. Megijedni ettől az Oroszországi Föderáció nyilván nem fog, de hosszú távon erősödhetnek az EU és a nyugati országok pozíciói vele szemben.