Napokban jelent meg a hír, hogy az Európai Bizottság áldását adta a francia kormány azon kezdeményezésére, hogy egy támogatási rendszert dolgozzanak ki és indítsanak el az ország 40 éves és az idén leállítani tervezett atomerőművének részbeni pótlására tervezett 300 megawattnyi fotovoltaikus kapacitás kiépítésének biztosítására. A német-svájci-francia határ mellett fekvő fessenheim atomerőmű amellett, hogy a legöregebb nukleáris energiatermelője, az utóbbi években leginkább az üzemzavarok és leállások kapcsán került be a hírekbe. A francia kormány további jelentős lépésekre is készül a megújulók terén, hiszen az új energiastratégia szerint a megújulókapacitások 2029-re elérnék a 113 gigawattot. És ami a legnagyobb tanulság, hogy megfelelő támogatás és ösztönzés nélkül még a hanyatló nyugaton sem nagyon építenek megújuló erőműveket.

A problémás atomerőmű megy a levesbe, a helyén pedig jön a napenergia

A fessenheim atomerőműben, amely az ország legrégebbi jelenleg is működő nukleáris technológiát használó áramtermelő létesítménye, 1977-ben kezdték meg a villamosenergia-termelést a 920 megawattos ikerblokkok. Az utóbbi évek üzemzavarai és kényszerleállásai mentén elhíresült erőmű leállítása a tervek szerint még az idén megtörténik, amely lépés egyébként összhangban van a francia kormány azon 2015-ös döntésével, hogy a jelenleg 70 százalék feletti nukleáris részarányt a francia villamosenergia-mixben 2025-re a megújulók részarányának növelésével 50 százalékra csökkentsék.

A franciák terve az, hogy a leállításra kerülő atomerőmű területén és annak környékén, a kieső kapacitások részbeni pótlására 300 megawattnyi fotovoltaikus kapacitás kiépítését ösztönzik, erre adta áldását most az Európai Bizottság. A tenderen elnyert kapacitások megtérülésének támogatására 20 éven keresztül, összesen mintegy 250 millió euró értékben kapnak prémiumárat a megtermelt áramért a projektgazdák.

A 300 megawatt a tervek szerint az alábbiak szerint fog összejönni: 200 megawattot tesznek majd ki a földre telepített fotovoltaikus rendszerek 0,5-től 30 megawattos méretig, a maradék 100 megawattot pedig háztetőre szerelt, maximum 8 megawattos rendszerek adják majd. A telepítésekre három szakaszban kerül majd sor – először a talajra tervezett egységek épülnek meg; majd jönnek a nagyobb – 0,5-8 megawatt közötti – tetőre szánt egységek, amelyek jellemzően ipari épületekre kerülnek majd; végül a kisebb 0,1-0,5 megawatt körüli egységek épülnek meg.

Az első két kategóriába eső egységek prémium kötelező átvételi árat kapnak majd, a harmadik kategóriában pedig a rendes kötelező átvételi árat fizetik majd a megtermelt áramért. Ez pénzben azt jelenti, hogy a talajra telepített egységek valahol 50-70 euró közötti dotációt kapnak a megtermelt áram megawattórájáért, a nagyobb tetőre telepített egységek esetében az összeg valahol 70 és 100 euró között mozog majd, míg a kicsi tetőre telepített „naperőművecskék” 80 és 110 euró közötti összegre számíthatnak majd.

Tanulság: támogatás nélkül még a hanyatló nyugaton sem lehet megújulóenergetikai kapacitásokat építeni

Hát nem nagyon… Mint ahogy mást sem.

Az ok pedig roppant egyszerű: mint minden piaci fejlesztésnél itt is számolni kell a megtérüléssel, hiszen a finanszírozó érdeke az, hogy visszakapja a pénzét, lehetőleg megtérüléssel. A megtérülés mértékén persze lehet vitatkozni, de azért higgyük el (bízzunk benne), hogy erre a támogatás nyújtói – legalábbis a jobb helyeken – odafigyelnek. A kérdés persze rögtön felmerül, hogy akkor miért nem olyan technológiát építünk, ami piaci alapon is megtérül? A válasz nagyon leegyszerűsítve két részből áll: egyrészt a jelenlegi spark spread mentén mondjuk egy gázos erőmű sem biztos, hogy megtérül, a jövőbe meg nem látunk, másrészt pedig a támogatást úgy is fel lehet (kell?) fogni, mint egy jövőbe vetett befektetést és a klímabarát megoldások terjedésének felárát. Vagy nem épül semmi, és akkor marad gyertya, kandalló, kézzel tekert generátor.

A fent leírtak mentén pedig érdemes még egy dologra kitérni: nevezetesen a franciák által tervezett támogatási árakra. Forintba átszámolva a francia rendszer a nagyméretű naperőműveket 16-23 forintos kilowattóránkénti áron kívánja támogatni, a második kategóriában az átvételi ár 23-32, a harmadikban pedig 26-35 forint körül alakulna kilowattóránként.Még érdekesebb ezeket az átvételi árakat összehasonlítani a hazai még erősen csak kialakulóban lévő piac hasonló KÁT áraival (segítünk az alábbi táblázattal). A kategóriák ugyan nem fednek át teljesen, az árak azonban már annál inkább. Azért ezt is érdemes látni, amikor az itthoni naperőmű-boom kapcsán a KÁT-árakat nézegetjük. Hogy a magyar rendszer jó-e, azt pedig nem tisztünk eldönteni, legalábbis nem ebben a posztban…