Varró Lászlóval, a Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatójával beszélgettünk
A földgáz stabil pozícióját a globális energiamixben nem fenyegetik a trónkövetelők, viszont jelentős átrendeződésekre lehet számítani a globális piacokon: a figyelő tekintetünket érdemes elsősorban Észak-Amerika és Kína felé fordítani. Megfelelő feltételek teljesülése mentén az E.ON-MVM gázüzlet nem kell, hogy átrendezze a magyar és régiós gázpiacot, a gázüzemű erőművekről nem lenne szabad lemondani, és bizony van még mit tenni a kormánynak az energiapolitika területén. Varró Lászlóval a Portfolió által szervezett Energy Investement Fórum 2013 rendezvényen beszélgettünk.
A globális gázpiacon melyek a jelenleg legfontosabb trendek? Várható-e átrendeződés a piacokon, elsősorban az export és import országok tekintetében?
A két legfontosabb folyamat az észak-amerikai nem konvencionális termelés gyors növekedése, amelyet a kitermelési technológia folyamatos fejlődése hajt, valamint a korábban Kínában marginális szerepet játszó földgáz népszerűségének gyors növekedése, a fogyasztás felfutása. Kína a világ gázfogyasztás-növekedésének majdnem egyharmadát adja, a következő öt évben pedig importja a mai teljes német importtal növekszik majd. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban és a Kanadában zajló kitermelési projektek Észak-Amerikát hamarosan a világgazdaság egyik legjelentősebb gázexportőrévé teszik.
Mekkora esélyét látja annak, hogy az európai gázpiacra hatással lehet az amerikai palagáz-forradalom, hiszen mégis egy óceán választja el egymástól a két piacot? Van-e esélye, és ha igen, mikor, hogy a tengerentúli alacsonyabb árak valódi hatással lehetnek az európai gázárakra?
Jelenleg Európa cseppfolyósföldgáz-importja csökken, mivel a gyenge európai és a nagyon gyorsan növekvő ázsiai gázkereslet miatt az exportőrök inkább Ázsiába irányítják a tankhajókat. Részben energiapolitikai, részben biztonsági okok miatt a Közel-Kelet gázexportja csökken, emiatt az amerikai export nagyon fontos és pozitív szerepet fog betölteni a gázkínálat diverzifikációjában. Ehhez még nagyjából 5 évre lehet szükség, addigra a mai beruházási projektek beérnek. Sajnos a termodinamika törvényei alapján a gáz -170 Celsius fokon történő cseppfolyósítása egy energiaigényes és drága folyamat, emiatt az amerikai gáz nem lesz olcsó, mire Európába ér. Éppen ezért nem számítunk értékelhető csökkenésre az európai gázárakban.
Európa gázellátás szempontjából elég sajátos helyzetben van, ugyanakkor az egyre inkább látszik, hogy a megmentőnek kikiáltott vezetékprojektek csúsznak, vagy el sem indulnak. Kell-e tartani attól, hogy a közép-keleti és orosz gáz közötti dilemmázás kapcsán két szék között a pad alá eshetünk?
Erre nem számítunk. Oroszország még évtizedekig Európa legnagyobb gázellátója, Európa pedig Oroszország legnagyobb vevője marad. Az orosz gáz részesedése Európában növekszik, nem pedig csökken. Ezzel önmagában semmilyen probléma nincsen akkor, ha az orosz gáz egy kellően integrált, egységes európai piacra érkezik, amelyen a különböző forrású gázokkal likvid másodlagos kereskedelem folyik.
A politikai döntéshozók évek óta hangoztatják, hogy Magyarország a régió földgázközpontja kell legyen. Van még realitása az elképzelésnek? Melyek azok a tényezők, amelyek ezt elősegíthetik, és melyek azok, amelyek ezt gátolhatják?
Az ország földrajzi fekvése kétségtelenül kedvező egy ilyen szerephez, azonban ez csak egy a sok feltétel közül. Az igazán sikeres elosztó központokban, mint az angol NBP (National Balancing Point) vagy a Holland TTF (Title Transfer Facility) a földrajzi helyzet mellé befektetőbarát, a külföldi tőkét örömmel látó energiapolitika, valamint világos, politikai beavatkozástól mentes és piacpárti energetikai szabályozás társul…
Lehetnek-e kedvezőtlen piaci hatásai az E.ON-MVM gázüzletnek a magyar/régiós földgázpiacra?
A fejlett ipari országok gyakorlata ennek tekintetében vegyes. Az angolszász országokban egyáltalán nem jellemző az állami tulajdonlás az energetikában, az Egyesült Királyságban Margaret Thatcher konzervatív kormánya privatizálta az energiaszektort. Jelentős azonban az állami tulajdon szerepe Franciaországban, Hollandiában és a skandináv országokban. Németországban a szövetségi állam nem, de az önkormányzatok rendelkeznek energetikai tulajdonnal. A tapasztalat az, hogy az állami tulajdonlás megfelelően működik, ha két feltétel teljesül: egyrészt a kormányzati intézményrendszer általánosságban magas menedzsment-szinvonalon és korrupciómentesen működik, másrészt az állam energiapolitikai és tulajdonosi szerepe megfelelően külön van választva, azaz nem használják az állami vállalatot politikai célokra. A Holland Gasunie vagy a svéd Vatenfall jó példák erre.
A hazai modern, magas hatásfokú kapcsolt erőművek és az általuk termelt villamos energia részaránya drasztikusan visszaesett az elmúlt években: van kiút a "drága gázból, olcsó áramot" dilemmájából a számukra? Lehet-e létjogosultsága a kapcsolt erőművek támogatásának, vagy a piac majd eldönti, hogy ezek az egységek életképesek-e jelen körülmények között?
A gáztüzelésű erőművek egész Európában komoly kihívásokkal küzdenek: kihasználtságuk alacsony, profitabilitásuk gyenge. Ennek részben a recesszió miatt visszaesett kereslet az oka, részben a megújuló energia gyors terjedése, részben pedig az alacsony CO2 ár, amely igen nyereségessé teszi a széntüzelésű egységeket. Számos országban folyik vita olyan piaci reformról, amely helyreállítja a gáztüzelésű kapacitások pénzügyi életképességét, mivel ezekre technikai szempontból a rendszernek szüksége lesz. A kapcsolt termelés magasabb energetikai hatásfoka egy jól működő piacon állami támogatás nélkül is versenyképességi előnyt jelent, ehhez azonban arra van szükség, hogy ne legyen például a gázárazásba olyan állami beavatkozás, amely jutalmazza a rossz energiahatékonyságot.
A földgázpiacra vonatkozóan az IEA 2011-es országjelentése számos ajánlást fogalmazott meg a magyar kormány számára. Lát valamiféle elmozdulást az akkor megfogalmazott tanácsok kapcsán?
A 2011-es országjelentés kiemelte annak fontosságát, hogy ne legyen szociálpolitikai megfontolású beavatkozás az energiaárakba. Hangsúlyozta ezen kívül az energetikai jogalkotás kiszámíthatóságának, stabilitásának és befektető-barátságának fontosságát, valamint a paksi bővítés kapcsán a transzparencia és a nyílt társadalmi párbeszéd kívánatosságát. Fogalmazzunk úgy, hogy remélem, a következő országjelentés 2015-ben csupa kedvező fejleményről adhat majd számot ezeken a területeken…
Ha lehetősége lenne három fontos tanácsot adni a hazai energiapolitika alakítóinak, melyek lennének ezek?
Az országjelentés által kiemelt gondolatok szerintem is a legfontosabb ilyen jellegű, független szakértők által adható tanácsok voltak. A magyar energiaszektornak a tartós működéshez folyamatosan szüksége van jelentős beruházásokra, ha ezek elmaradnak, akkor a legkorszerűbb energiapolitikai koncepció is csak egy tetszetős papírhalom marad az íróasztalokon.
És egy gyors kérdés a végére: atom, szén, földgáz vagy megújulók?
Ahogy az amerikai energiapolitika megfogalmazta, a fent felsoroltak mindannyian (all of the above). A megújuló energiaforrások gyors és örvendetes növekedésével együtt mind a fosszilis energiahordozók, mind az atomenergia még évtizedekig megkerülhetetlen marad.
Varró László Energy Investment Fórum 2013 konferencián elhangzott előadását itt hallgathatják meg:
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek