Háttéralkuk szövevénye lehet a frissen megszáradt aláírások mögött

Olcsóbb gáz, Ukrajna szívatása, biztos tranzitdíj a gázszállításon, orosz pozíciók építése az Európai Unió területén, új fosszilis erőmű: néhány olyan dolog, ami mind megbújhat a tegnap aláírt magyar-orosz atomerőmű-építési megállapodás mögött. Merthogy az új paksi nukleáris blokkok építésének hirtelen – a sokat hangoztatott tenderek nélküli – orosz kézbe adása mögött (jó eséllyel) több van, mint azt az egyszeri polgár elsőre gondolná. És habár a részletek nagyon homályosak, a költség nagyon magas, a döntéshozatal autokrata, összességében még akár egy mindkét érintett fél számára „jó üzlet” is lehet a dologból.

Azt, hogy a tegnapi nap folyamán Moszkvában egy atomerőmű építésénél jóval nagyobb horderejű témában születhetett döntés, jól érzékelteti, hogy a kontraktus aláírása a legmagasabb politikai vezetés szintjén történt. Ez már eleve jelzésértékű. Éppen úgy, mint a másik fontos téma, amiről döntés született Oroszországban – a Déli Áramlat megépítése, az ezzel kapcsolatos vállalások megerősítése.

Mit nyerhet Magyarország a biznisszel hosszú távon?

Első körben, egy atomerőművet. Az, hogy ez jó vagy rossz, megéri-e vagy sem, drága-e vagy olcsó már sokan megírták. Ezt a részt le is zárnánk ennyivel.

Kezdjük talán a legkézenfekvőbb dologgal – olcsóbb gáz. 2015-ben lejár a hosszú távú gázszállítási szerződés, amelynek megújítása megkerülhetetlen. Azzal, hogy a paksi bővítést átengedtük, eséllyel pályázhatunk majd az olcsóbb gázra. Kis szerencsével akár még egy fogyasztásunkhoz mérten kedvezőbb árat is kaphatunk cserébe a mostani aláírásért.

Azon sem lennénk meglepődve, ha a választások előtt beindulna valami a Déli Áramlat kapcsán is, legalábbis kommunikáció szintjén. Az atomerőmű oroszoknak adásával a hazai politikai vezetés bebiztosíthatta (legalábbis hatalmas lépést tett afelé), hogy a gázvezeték nyomvonala véletlenül se kerülje el Magyarországot. A háttéralkuknak ez is egy fontos eleme lehet.

Ezzel két dolgot is nyerhet az ország: egyrészt biztosított, hogy bármilyen esetleges Ukrajnával szembeni jövőbeli orosz fellépés nem zavarja meg a hazai gázellátás biztonságát, másrészt a tranzitdíjak jelentős bevételeket jelenthetnek a jövőben közvetve (vagy közvetlenül) a magyar államnak. Arról nem is beszélve, hogy a Nabucco voltaképpeni bedőlésével mégis átfut majd még egy európai jelentőségű tranzitvezeték az országon (igen, tudjuk, ez is orosz gázt hoz majd, de amint azt például Varró László is elmondta, az orosz gáz mindenképpen megkerülhetetlen marad Európa számára.)

A háttéralkuk másik eleme lehet akár egy új orosz tulajdonú gázerőmű is Magyarországon. Erről többször felröppentek már pletykák az elmúlt években. Most talán valóra válik majd. Főleg akkor, ha még olcsó orosz gáz is lesz az üzemeltetéséhez. Az elavuló magyar erőműparkot elnézve, a kieső kapacitásokat számba véve, még jól is jön majd a sok atom mellé egy magas hatásfokú, könnyen szabályozható gázos erőmű.

Sőt, ha már a lehetséges háttéralkukat vesszük számba, nem mehetünk az olyan igen kevéssé valószínű lehetőségek mellett sem, mint egy részben orosz tulajdonú hazai közüzemi szolgáltató. Gázuk ugye lenne a tulajdonosoknak, ha pedig megépül az előző bekezdésben leírt erőmű, még villamos energiájuk is lesz.

Az oroszoknak is megéri?

Nyilván. És most legkevésbé arra gondolunk, hogy a Roszatom a már meglévő 290-300 milliárd eurónyi fejlesztése/megrendelése mellé behúz még 10 milliárd eurót. Ekkora tételeknél az már nem oszt, nem szoroz. Moszkva oldalán sokkal inkább a politika hozadékok jelenthették a döntő lökést az alku megkötéséhez.

Oroszország gőzerővel dolgozik egy eurázsiai unió létrehozásán – Ukrajnát már többé-kevésbé csatasorba állították (ezt fenyítést is erősítheti például a Déli Áramlat, amely révén az orosz földgáz kikerüli a renitens ukrán államot), de egy EU-tag támogatása mindig jól jöhet a törekvések támogatására (arról nem is beszélve, ha valaki otthagyná az EU-t a Szovjetunió 2.0-ért).

Hasonlóan fontos lehet az orosz fél számára a biztos és EU-konform pozíciók kiépítése az Európai Unió keleti végein – erre lehet jó például a szerepvállalás a magyar energetikai szektor kereskedelmi és termelői oldalán. A vállalatok így szokhatnák az uniós eljárásrendeket, kvázi „politikai és gazdasági kockázat” nélkül építhetnek pozíciókat az EU-n belül.

És akkor még egyéb iparágakról nem is beszéltünk. A jelenlegi gazdasági környezetben még évekig lehet majd jó árak mellett bevásárolni magyar cégekből (csak hogy példákat is említsünk, álljon itt a Rába, a Dunaferr és a MAL neve).

Mindez együtt már elég okot adhat a magyar oldalon is a sokat taglalt sietségre – természetesen a mielőbbi és kitartó sikerpropagandát követelő hazai parlamenti választásokon kívül. Mert ugye érdekes, hogy miközben a magyar kormányfő kezét-lábát törve igyekezett Moszkvába és ugyanekkora sietséggel be is jelentették a dealt, a csehek egy ugyanekkora atomerőmű-fejlesztés kapcsán éppen a kivárásra játszanak.

Nem lennénk meglepődve, ha hamarosan elkezdenénk pletykákat hallani erről-arról a fenti lista elemei közül…