Hiába azonban a globális iparági előretörés, itthon a szakemberek mégsem számítanak arra, hogy úton-útfélen gigantikus méretű akkumulátortelepek nőnek majd ki a földből. Amennyiben nem csak papíron él az elképzelés, hanem meg is valósul a Magyarországra tervezett, hatalmas mennyiségű – alsó hangon is 2-3000 megawattnyi – napelemparkos kapacitás kiépítése, akkor időszerű a hazai villamosenergia-rendszer hálózati stabilitását szolgáló lehetőségeket is számításba venni.

Abban konszenzus van az energiaszektor szereplői között, hogy az elkövetkező 3-5 évben nagyjából 1800-2000 megawattnyi hagyományos erőművi kapacitás eshet ki a magyar villamosenergia-rendszerből, amelyeket részben vagy egészben vélhetően megújuló kapacitások (is) pótolni fognak. A kérdés már csak az, hogy ez a kapacitáspótlás fenntarthatóan, a fizikai rendszer sérthetetlenségét és az ellátásbiztonság garantálását figyelembe véve történik-e meg (igaz ugyan, hogy hagyatkozhatunk az időszakos energiaimport lehetőségére is, de az azért nem olyan biztonságos közép és hosszú távon, mintha „hazai”, Magyarországon termelt energiát használnánk…)

Amikor időjárásfüggő megújulókról beszélünk, akkor két alapvető megoldásra mindenképpen érdemes kitérni, amelyek képesek korrigálni a nem folyamatos energiatermeléssel járó hálózatterhelést. A legkézenfekvőbb lehetőség a rendszeregyensúly fenntartására a kiegyenlítő kapacitások – hagyományos, rendszerint gázos erőművi egységek – alkalmazása, ugyanakkor világszinten egyre többször kerül szóba az ipari méretű energiatároló egységek telepítése is. Ez utóbbiak úgy működnek, hogy az energia tárolása során fogyasztóként viselkednek, míg az energia hálózatra táplálásakor erőművi energiatermelőként.

Kétségtelen tény, és ebben talán az energiatárolás területén mozgolódó cégek – E.ON, MVM, ALTEO – is egyetértenek, hogy a technológia nem túl szexi. Leginkább két dolog miatt – egyrészt még nincs valóban jól működő és megtérüléssel (a profitról ne is beszéljünk…) kecsegtető üzleti modell, másrészt a szabályozói oldal sem tudott mit kezdeni a hol fogyasztóként, hol termelőként viselkedő technológiával, ami elsősorban az engedélyezési-támogatási jogszabályi dimenziók kapcsán érdekes. Vállalati szinten leginkább azért, mert egy meglehetősen költséges és jelenleg még csak pilotprojektek szintjén vizsgált területről van szó állami támogatások mentén megvalósult projektek mentén: az E.ON jelenleg több projektet is vezet közép- és kisfeszültségű hálózatokon, az ALTEO projektje pedig a primer szabályozási kapacitásokat erősíti. De ott van például az ELMŰ Soroksár alállomáson telepített 10 megawattórás tárolója, ami képes 15 perc alatt kitárolni a benne raktározott energiát, ami például egy felhős napon egész jól működhet egy napelempark esetében is. Ráadásul egy gyorsan fejlődő iparágról beszélünk, ahol az innovációs tevékenység évente képes újabbnál újabb technológiákat és megoldásokat szállítani.

A fentiekből is látszik a szükségszerű kapcsolat az időjárásfüggő megújulóenergia-termelő kapacitások és a szabályozó/tároló kapacitások között. Biztos tehát, hogy a jelentős méretben növekedő megújuló energiás termelés valamilyen módon magával fogja húzni az energiatárolási ipart is.
Ezért is valószínűsítik a nemzetközi kutatások, hogy a megújuló energiaforrásokat kiaknázó, időjárásfüggő áramtermelő kapacitások telepítése 2025-ig évente mintegy 10 százalékkal növeli majd az energiatárolási piacot, amely így 6 éven belül elérheti akár a 500 milliárd dolláros értéket, legalább is ez derül ki a Global Market Insights legfrissebb elemzéséből. A felmérés a megújulóenergia-termelő kapacitások bővülése mellett az energiatárolási piac növekedésének indikátoraként elsősorban az elektromobilitás terjedését, illetve a lakossági energiatároló megoldások fokozatos térnyerését említi. Területileg az Egyesült Államok, Kína és Nyugat-Európa lehetnek a bővülés motorjai.

Zárszó…

És akkor így a bejegyzés végére két gondolat, amivel lehet egyetérteni vagy vitatkozni (Hajrá, erre van a komment szekció!). Az első, hogy bármennyire is bányászat és akkumulátor és minden egyéb, az energiatárolás azért jó dolog, jönni fog és drága lesz, de jó eséllyel megkerülhetetlen is egyben. A második, hogy habár az előbbieket már minden érintett felismerte, még hosszú út áll a technológia előtt, hogy valóban hasznos eleme lehessen a villamosenergia-rendszereknek. Jelenleg még nemzetközi szinten is az útkeresés fázisában járnak a piaci szereplők, nincs kiforrott technológia és üzleti modell az ipari energiatárolók működtetésére. Egyelőre úgy tűnik, hogy a technológia jövőbeni alkalmazása túlmutat azon, hogy Tesla aksikkal pakolunk tele konténereket, és sokkal inkább abba az irányt vetíti elénk, hogy egy szabályozó hatóságok által drive-olt környezetben különböző üzleti modellek alapján, valószínűleg egymástól eltérő műszaki tartalom mentén megvalósított egységek fogják segíteni a hálózatok egyensúlyának fenntartását.