Az új világrend kiépült, most következne a részterületek kidolgozása
Nem kérdés: április 6-a az energetikai iparág számára is vízválasztó időpont lesz. És itt most nem arról beszélünk, hogy lesz-e kormányváltás, vagy maradnak a most hatalmon lévő politikai erők továbbra is az ország élén. Sokkal inkább arról, hogy lezárult a hazai energiapolitika egy hangsúlyos szakasza, és bárki kerüljön is hatalomra tavasszal, az elmúlt négy évben kiépített világrendben kell majd megtalálnia a továbblépés lehetőségét. Márpedig a külső tényezők mind azt sürgetik, hogy számtalan területen kell majd előrelépni az elkövetkező években, az elmúlt évek hibernált állapota nem tartható fenn már sokáig.
Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy az elmúlt négy év elsősorban arról szólt, hogy a kormányzó erők (a kormány és kétharmados felhatalmazást kapott országgyűlési pártok) az elmúlt négy évben egy teljesen új status quo kiépítését tekintették legfontosabb feladatuknak az energetikai szakpolitikában (is). Feszegették a határokat, újrarajzolták az erővonalakat, és legutóbb Moszkvában jó időre irányba is állították az energetikai szektor jelentős szeletét.
Az intézkedések egyértelműen felvázolták a jövőt: erős állami (kormányzati, politikai) kézbe vonják az energiaszektor legfontosabb elemeit, illetve jön az atom. A folyamat legfontosabb eleme az energiaárak mesterséges csökkentése, és ennek révén a hazai energiaszektor állami kézben történő összpontosítását szolgáló folyamat elindítása volt. Mission accomplished!
Valami beteges logikával érthető is, hogy ezen emberes feladat mellett nem jutott idő olyan apróságokra, mint a megújuló energiaforrások támogatási rendszerének elindítása, a különböző cselekvési tervek (pl. erőműépítési, energiahatékonysági) kidolgozása és bemutatása, vagy éppen a hazai távhőszektor jövőképének felrajzolása és az épületenergetikai fejlesztések beindítása.
Az viszont egyértelműen látszik, hogy az iparág teljesen új alapokra helyezését követően valamit ezeken a másodlagosnak ítélt területeken is lépni kell. Jó eséllyel erről fog szólni a következő négy év. Már csak azért is, mert véget ér a kegyelmi állapot, a megváltozott külső körülményekhez egyre több szereplő (magáncégek és országok egyaránt) alkalmazkodik, az elmúlt évek káosza után lassan tisztul a kép, és ha itthon sem indulnak el jól látható folyamatok, hosszú évekre kerül hátrányba nem csak a szűken vett energiaszektor, hanem az ország egésze is.
Mi várhat ránk akkor, ha a Fidesz-KDNP duplázni tud?
Egyrészt két éven belül a hazai egyetemes szolgáltatási szektor legalább 51 százaléka állami kézben összpontosul majd, ezzel téve teljessé az új energetikai világrendet.
Másrészt nem lennénk meglepve azon, ha nem sokkal a választásokat követően megjelenne a METÁR és ezzel párhuzamosan egy szélerőműtender is elindulna. Iparági forrásaink szerint legalábbis ezt látszik alátámasztani, hogy az energiaügyekért felelős minisztérium elkezdett mozgolódni a megújulók kapcsán, konkrétan ismét elővette a METÁR-hoz korábban készült támogatási benchmark-számításokat. Ráadásul ezen a területen az állam tényleg régi adósságát törlesztheti az iparág felé.
Ez ráadásul támogathatná többek között akár a távhőszektor rendbetételét is. Legalábbis abból az alapvetésből kiindulva, hogy a nemzeti energiastratégia – legalábbis papíron – előnyben részesíti a helyi tüzelőanyagra épülő, decentralizált és lehetőleg kogenerációs technológiát használó energiatermelő megoldásokat. Márpedig rendbetételre és fenntartható alapokra helyezhető távhőrendszer bőven akad Magyarországon. Elég csak arra az igazán kicsi 70-80 rendszerre gondolni, amelyek a szakértői meglátások szerint helyi biomassza tüzelőanyaggal, közel 6-8 milliárd forint befektetése révén, megtérülést is hozva, a jelenleginél olcsóbban üzemeltethetővé tehető, ráadásul helyi munkaerővel, helyi tüzelőanyaggal.
Hasonlóan gyors döntés várható az energiahatékonysági terülten is. Itt egyrészt a szintén idén induló 7 éves európai uniós költségvetés forrásai adhatnak lendületet a közintézményi és ipari fejlesztéseknek, valamint a legutóbbi hírek szerint a lakossági épületenergetikai programoknak is. Ráadásul az Unió energiahatékonysági irányelvének hatályba lépése is az elkövetkező évek során adhat lendületet a területnek.
A fentieken kívül pedig jön a Déli Áramlat kivitelezése, és a 2015-ben lejáró, hosszú távú orosz gázszerződések újratárgyalása is. Ezek közül a Déli Áramlat gázvezeték kapcsán még a hétvégén lehetett hallani egy bejelentést, míg a szerződés újratárgyalása is meg kell induljon még az idén, sőt a nagy tagadás ellenére jó eséllyel már meg is indult a múlt héten Oroszországban.
Mit várhatunk egy ellenzéki győzelem esetén következő négy évben?
Nagyjából ugyanezt. Az biztosnak látszik, hogy a rezsicsökkentési csodafegyver bevetésével újraformált energetikai alapvetéseken változtatni nem áll majd módjában semmilyen összetételű új kormányalakulatnak sem. Ez felérne egy politikai öngyilkossággal (ez egyébként a rezsicsökkentés igazi zsenialitása). Marad tehát a bogarászás az újrarajzolt játszótéren.
A bogarászás pedig nem jelent mást, mint amit már fent leírtunk. A különbség csak a kommunikációban várható.
Amíg a Fidesz-KDNP a fenti intézkedéseket és azok várható eredményeit az általuk vívott szabadságharc sok-sok győztes csatájaként kommunikálja majd, addig egy ellenzéki győzelem esetén alakuló kormány (most tekintsünk el ennek igazi realitásától), inkább azt domboríthatja majd ki a szalagvágások és nagy bejelentések során, hogy „lám, a Fidesz még erre sem volt képes, de mi megcsináltuk!”
Mozgástér tehát nem sok akad. A megvalósítás módja számtalan lehet, eszköz pedig, amiből választani lehet, bőségesen akad, elindulni viszont el kell, különben ránk rohad az egész szektor. És ezt mind a két oldalnak tökéletesen látnia kell. Legalábbis reméljük.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek