Na, akkor kezdjük egy kis rémhírkeltéssel a hetet! „Európa könnyen harapófogóban találhatja magát a következő évtizedekben, miközben a világ a ’pusztulás’ irányába halad” – a többi között erről is beszélt a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) "Word Energy Outlook 2011" című kiadványának magyarországi bemutató körútján Dr. Fatih Birol.
Az év egyik legkomolyabb energetikai eseménye természetesen a fukusimai erőműhöz köthető. A japán katasztrófát követő, a nukleáris iparágat érő hatások miatt az IEA megvizsgálta, hogy mi történne, ha jelentős fordulat állna be az atomenergia jövőbeni felhasználásában. Emellett gyorsan meg is vizsgálták, hogy mi lenne, ha a jövőben már nem épülne több atomerőmű? A világ szénfogyasztása a jelenlegi ausztrál szénexport duplájával emelkedne, továbbá a gázfogyasztás is megnövekedne, méghozzá kb. a jelenlegi orosz export mértékével. Az áramtermelés szempontjából ez 6,2 százalékkal magasabb széndioxid-kibocsátást eredményezne, továbbá az ellátás-biztonsági szempontok is jelentősen sérülnének azáltal, hogy a termelési mixből kiesne egy erőforrás. A témáról bővebben itt olvashatnak.


Mai világunkban aligha van fontosabb fokmérője a dolgoknak, mint az ember, az individuum. Az „emberhez és az emberrel” mérünk gazdasági mutatókat, társadalmi folyamatokat, technikai paramétereket. Az energia kapcsán mégis nehéz emberi léptékre lefordítani az egyes folyamatokat, mennyiségeket. Illetve csak az volt, amíg David MacKay brit fizikaprofesszor meg nem alkotta az emberarcú energetikai mértékegységet, amellyel könnyedén leírható az egyének egy napnyi átlagos energiafelhasználása (kWh/nap/fő). 2009-ben megjelent könyve, a Sustainable Energy – without the hot air, az új mértékegység bevezetése mellett halomra kaszabolja a fenntartható energiagazdálkodás korábban szentnek gondolt teheneit is.
Továbbra is zajlik a Facebook-háborúsdi Bencsik János energiaügyi államtitkár és Lázár János frakcióvezető között. Az államtitkár tegnap a közösségi portálon jelentette be, hogy a kormány számára elkészítették a javaslatot arról, hogy mostantól az egészségügyi és szociális intézményekre (kórházak, bentlakásos otthonok) is kiterjeszthető legyen a védendő fogyasztói státusz. Ez azt eredményezi, hogy „a villany, a gáz, valamint a távhő ellátás területén október 15. és április 15. között a fenti intézményeket a szolgáltató nem zárhatná ki az energia vételezésből”. És hogy ez mitől tér el a Lázár-féle javaslattól? Az államtitkár szerint abban, hogy „ez nem az adósság elengedését, mindössze átütemezését tenné lehetővé, és a legkritikusabb téli időszakban történő biztonságos üzemmenet fenntartását”. Pedig azt tenné. A ki nem fizetett számlák miatti üzemzavarokat meg majd megszívják azok is, akik rendesen fizetnek.
Ma kezdődtek meg a soron következő klímavédelmi konferencia tárgyalásai a dél-afrikai Durban városában. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) égisze alatt immáron húsz éve életre hívott párbeszéd újabb állomása – szám szerint a 17. – sorsfordító lehet, mondják a szakértők. Ha itt sem születik előrelépés az üvegházhatású gázok kibocsátásának hosszú távú és globális csökkentéséről, akkor bajban vagyunk. Hogy ez riogatás-e vagy sem, nem lévén klímatudósok, nem tudjuk eldönteni. Az mindenesetre aligha lenne hátrány, ha a sok pénzért megrendezett és a hozzáértőbbnél hozzáértőbb koponyákat felvonultató „brainstorming” némi eredménnyel is zárulna.
Cselekvési terv készül a hazai ásványvagyon hasznosítására – jelentette be Bencsik János energiaügyekért felelős államtitkár alig egy hónapja. Első hallásra megütközhetnénk a kijelentésen, hiszen a közvélemény részéről általánosan elfogadott nézet, hogy Magyarország ásványi kincsekben szegény ország. Pedig a szegény azért relatív fogalom - a legrosszabb esetben is nyugodtan nevezhetjük hazánkat ásványkincsekben közepesen gazdag (vagy szegény - tipikusan a félig telt pohár esete) országnak. A kitermelhető ásványvagyonunk majd 24500 megatonna. Magyarországon 2009-ben 0,8 megatonna kőolajat, 3,17 milliárd köbméter földgázt, 0,14 milliárd köbméter széndioxidgázt és 71,2 megatonna szilárd ásványi nyersanyagot termeltek ki. Alapvetően tehát van mihez nyúlnunk.
Egy a Magyar Energia Hivatal megbízásából készített tanulmány számításai szerint a nemzetgazdaság akár 100 milliárd forintot, a fogyasztók akár 115 milliárd forintot nyerhetnének, míg a környezeti haszon 50 milliárd forintra rúgna, ha bevezetnék az okos mérést (smart metering). A villamosenergia-ágazatban a jelenlegi évi mintegy 70-80 milliárd forint hálózati veszteség akár 20 százalékkal, az évi 15-17 milliárd forintot kitevő gázhálózati veszteség pedig majd 40 százalékkal is csökkenthető lenne az okos mérők elterjesztésével.
Isten látja lelkünk, nem tudjuk. Olvastunk, kutakodtunk, értelmeztünk, és falakba ütköztünk. A szakvélemények ugyanis nagymértékben eltérőek arról, hogy most akkor aggódjunk-e az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt, vagy hagyjuk a francba az egészet, mert nem kell bedőlni minden rémhírnek. Egy dolog biztos: az Európai Unió úgy tűnik lendületbe jött a klímaváltozás elleni harc frontján. Az új széndioxid elleni csodafegyver neve CCS (carbon capture and storage), azaz többek között a villamosenergia-termelés során is megtermelt CO2 föld alatti tárolókba száműzése.
Merthogy bármennyit is panaszkodunk, vagy a környezetünkben sokan panaszkodnak az esetleges szolgáltatások minőségére, mi még az évi átlagos 102 perces áramkimaradási arányunkkal bőven a szerencsések táborát erősítjük. A Ren21 (Renewable Energy Policy Network for the 21st Century) uniós kezdeményezés egy felmérése szerint ugyanis ma mintegy 1,5 milliárd ember él villamos energia nélkül, illetve hárommilliárd ember kénytelen a meleg ételt szabadtűzön megfőzni (és itt most nem a nyári bográcsozásokra gondolunk). A kellemes melegben, a laptop mellől hihetetlenül hangzik, de a világ nagy részén még most is problémát okoz az energiahálózatokhoz történő hozzáférés.
Utolsó kommentek