2013 a rezsicsökkentés éve lesz az energetikában! Az utóbbi napok híradásait figyelve ennek kijelentéséhez nem kell orákulumnak lenni. A mostani mínusz 10 százalékot jó eséllyel újabb 10 százalékos visszavágás követi majd valamikor az év második felében. A kérdés csak az, hogy az energiaszámlák csökkenése valóban csökkenti-e a megélhetés költségeit? Az össznépi magyar társasjáték – a keresztfinanszírozás – miatt aligha. Merthogy olyan nincs, hogy amennyiben valami pénzért előállított/szállított/szolgáltatott dolgot elfogyasztunk, annak költségeit egy tollvonással egy hatalmas fekete lyuk mélyére lehet küldeni.
A teljes cikket elolvashatod az Áram Ára oldalán.
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kövessen minket a Facebookon is!
Nehéz helyzetben van az, aki megpróbálja megítélni a magyar energetika 2012-es esztendejét. Miközben idehaza minden állni látszik szektorszinten, a globális energetikai iparág rohamtempóban rohant előre. Akár bevallja, akár nem, december végén mindenki számvetést készít a mögötte álló esztendőről. Nem vagyunk kivételek mi sem. Mai bejegyzésünkben visszatekintünk 2012-re, amely energetikai szempontból sem volt egy unalmas esztendő.
Habár tavaly még 15 oldalon keresztül ecsetelte az Európai Bizottságnak a magyar szakpolitika, hogy milyen jó lenne a hazai energiarendszernek egy szivattyús-tározós erőmű, most úgy tűnik, hogy a tervet elvetették. A Brüsszelbe előzetesen megküldeni tervezett nemzeti kiosztási tervben ugyanis még szerepelt az erőmű, a valóban kiküldött anyagból azonban már kimaradt. Pedig a hazai rendszernek már régóta szüksége lenne egy efféle szabályozókapacitásra. Ha az igényeket ki szeretné elégíteni az állam, akkor nem maradt más megoldás, mint a szomszédokkal – Románia, Ausztria – egyezkedni.
A halálközeli élményt átélők rendszeresen számolnak be sötét alagutakról, amelyek végén várja őket a hívogató, isteni fény. Amennyiben a közlekedési utak megvilágítása, a közvilágítás minősége nem megfelelő, jó esélyünk van arra, hogy mi is meglássuk a sötét alagút végén pislákoló fényességet. Megdöbbentő, de a közvilágítással rendelkező közútjaink 56 százalékán nem szabványos a megvilágítás, azaz a forgalmi igényekhez képest nincs elég fényerő. Az ilyen utakon történt 100 súlyos balesetből 58 követel halálos áldozatot. Pedig megfelelő közvilágítás mellet a halállal végződő esetek aránya 30 százalék alá csökkenthető.
Novemberben a kormány határozatban utasította a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy vizsgálja felül a Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervet – közismertebb nevén NCsT-t. Ez viszont jó eséllyel azt jelenti, hogy a már így is bő egyéves csúszásban lévő zöldenergia-támogatási rendszer, a Metár, jövőre sem születik meg, hiszen a munka eredményét csak 2013 december végéig kell elküldeni az Uniónak, párhuzamosan meg nincs értelme a két dolgot kezelni. Ezzel pedig a kormány alaposan tökön rúgja magát, hiszen a választási kampányban is kiemelt hangsúlyt kapott a zöld energiaforrások kiaknázásának ösztönzése, a zöld gazdaságfejlesztés. Metár nélkül ez viszont nem megy.
Magyarország lassan, de biztosan lépeget előre az Energia Világ Tanács (World Energy Council – WEC) által évente összeállított energiafenntarthatósági indexen (Energy Sustainability Index). 2010-ben hazánk a 25. helyen állt, tavaly már négy hellyel előbbre rangsorolták, idén pedig ismét két helyett javítva már a 19. helyen álltunk a 90 ország energiarendszereit elemző és értékelő listán. Az eredményeket a gáztárolóknak, a regionális interkonnektoroknak és a (most még) magas minőségű energiahálózatoknak köszönhetjük. A hozzáférhetőség és az energiaárak megfizethetősége kapcsán viszont közel sem rózsás a helyzet. 
Újabb áldozata van az energetikai szakpolitika és a nagypolitika, valamint a rossz nyelvek szerint azt irányító lobbierők harcának. Tegnap Holoda Attila jelentette be távozását az energiaügyekért is felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkári posztjáról. A MOL-tól érkező szakember alig három hónapot dolgozott energetikai helyettes államtitkárként. A pletykák szerint a távozás oka, hogy a szakmai álláspontot rendszeresen felülíró szemellenzős politikai utasítások miatt a helyettes államtitkár úgy érezte, elfogyott a mozgástere. Ismerős?
Hirdetésben keresi az új paksi nukleáris blokkok beszállítóit az Magyar Villamos Művek. Hogy pontosan mire és kiket, azt nehéz kihámozni a hirdetésből, ami a mai Napi Gazdaságban jelent meg. Egy biztos, a hazai cégnek vagy cégek társulásának saját termelőkapacitással és tőkeerővel kell rendelkeznie. A honlapon lévő tájékoztató anyag sem nyújt sokkal több fogódzót a cégeknek, de legalább van egy elérhetőség, amin kérdezhetnek.
Eldőlt. Ha valami előreláthatatlan dolog nem történik, 2016-ig hivatalosan is Barack Obama irányítja a világ egyik vezető gazdasági, politikai, katonai hatalmát. De mit jelenthet ez az Egyesült Államok energetikai szektorára nézve. Zöldülés következik? Aligha. Az individualizmusra építő tengerentúli népléleknek ugyanis nem a zöldülés, hanem a függetlenség a fontos. A cél elérését pedig nem az energiaforrások milyensége, hanem a forrása dönti el.
A rossz idő beköszönte mellett még egy jele van annak, hogy közeleg a tél: október utolsó vasárnapjának hajnalán mindenki lelkesen tekergeti vissza az óráit. De miről is szól ez az egész? Tényleg megéri még mindig az az évi két kóválygós hét, amíg megszokjuk az új időszámítást? Mióta csináljuk Magyarországon, és melyik országokban utálják még sokan a nyári időszámításra történő átállást az egy órával kevesebb alvás miatt? Mivel nyertünk a vasárnaphoz egy extra órát, gondoltuk, hasznosan töltjük, elvégre már majd' félszázszor kellett az órákat oda-vissza állítania a magyarok számos nemzedékének.
A napelemek gyártásának hihetetlen felfutása már eddig is hatalmas áresést produkált és számos gyártót vitt világszerte az elmúlt két évben. A GTM Research egy friss elemzése szerint ez még csak a kezdet volt – 2015-re további 180 gyártó szűnhet meg nyomtalanul kerülhet más napelem-gyártók általi felvásárlás sorsára. Közülük 88 zárhatja be gyártókapacitásait olyan termelés szempontjából drága területeken, mint az Egyesült Államok, Európa vagy Kanada. A kutatásba 300 szolárpaneleket gyártó céget vizsgálták túlélési esélyeik tekintetében.
Az alapvetően pedáns németeknél is tudnak a politikusok hirtelen felindulásból, az éppen aktuális közhangulatot kiszolgáló politikai döntéseket hozni. Úgy tűnik, hogy legutóbb ezt az atomenergia alkalmazása kapcsán sikerült megtenniük. Már akkor is sokan figyelmeztettek: a nukleáris energiával történő szakítás 2020-ig sokba fog kerülni az államnak – végső soron a fogyasztóknak. Röpködtek a számok az optimista 200-300 milliárd eurótól egészen az elképesztő 1700 milliárd euróig. Jürgenékhez most megérkeznek az első számlák.
Rendre az első helyen végeznek a skandináv államok az alternatív energiás erőfeszítéseket rangsoroló kiadványokban. Azon kívül, hogy van pénzük, vannak 
Lassan a világ minden pontjára kitehetik az energiacégek számára a megtelt táblát. Nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne futnánk bele valamilyen energiatermelő, vagy energiahordozót kitermelő szerkezetbe, vállalkozásba. A következő nagy célpont az Északi-sark. Csakhogy a napokban az egyik legnagyobb energiacég, a Total egyik vezetője megdöbbentő kijelentést tett: cége, mérlegelve a kitermelési költségeket és az ökológia következményeket, valamint a velük szembeállítható gazdasági eredményeket, lemond az északi-sarki kitermelésről.
Egészen megdöbbentő képet fest a Google alapítók által bérelt agytrösztök vizionárius képességeiről az a nemrég megjelent cikk, melyben arról interjúvolják meg őket, hogy milyen terveket szövögetnek egy aszteroidán való bányászati projektről. A keményvonalas innovátorok sokaknak szolgálhatnak példaként.
Egyik autógyártó a másik után jelenti be, hogy szerényebbre veszi a villanyautós jövőképét. Vagy egészen szerényre. Vagy tulajdonképpen vissza is rakja inkább a fiókba…
Az energiafüggőség csökkentéséről vagy klímavédelemről papolni egy politikusnak olyan, mint gyerekekkel fényképezkedni a facebookra: mindig bejön. A megújuló energiaforrások többek között ezért számítanak – legalábbis a frázisok szintjén – slágertémának a legtöbb programban, nyilatkozatban. A palagáz ügye azonban ennél nehezebb kérdés: állítólag rengeteg van belőle Európában is, és csökkenthetné az importfüggőséget. De: a kitermelés enyhén szólva nem túl környezetbarát, rosszabb esetben akár földrengést is okozhat (legalábbis ezzel riogatnak), és mindennek a tetejébe még drága is. Még ha Európa más országainak be is jönne a palagáz-biznisz, az biztos, hogy Magyarország nem lesz nagyhatalom e téren. 
Az Európai Bizottság új javaslata a Magyarországon éppen szárnyat bontott, összeurópai szinten 50.000 munkahelyet teremtő, iparágat a mélybe taszítaná. Az Európai Unióban is szivárognak ugyanis a hírek a tervekről, tervezetekről nyakra-főre. A legutóbbi ilyen szivárogtatás szerint az EU limitálni kívánja a növényi alapú bioüzemanyagok előállítását. Az indok az, amit már olyan sokszor hallottunk: teljes termelési láncot vizsgálva nem is kímélik annyira a környezetet a zöld motorhajtóanyagok, mint azt korábban propagálták, illetve jelenleg még túl nagy konkurenciát jelentenek az élelmiszerellátás számára.
A személyes adatok védelme terén, lehet, hogy gondok vannak a Google háza táján, de amikor a zöldülésről és a tiszta technológiák alkalmazásáról van szó, az internetes óriáscég abszolút a toppon van. Eleddig a cég nem kevesebb mint 915 millió dollárt fektetett a megújuló energiaforrásokba és tiszta technológiákba, elsősorban nap- és szélerőművekbe, valamint különböző kutatási projektekbe. Teljesítményéért cserébe a Greenpeace rögtön az első helyre is emelte a céget azon a listáján, amelyen a megújuló és tiszta energiaforrásokba legtöbbet fektető és azok használatát leginkább támogató IT-cégek szerepelnek. A Google egyébként 2007 óta foglalkozik a megújuló energiaforrások kiaknázásának lehetőségeivel.
A világ jelenleg tíz legdrágább energetikai projektje összesen 454 milliárd dollár értékkel bír. Ez jelenlegi árfolyamon számolva több mint 103 ezer milliárd forint, a tavalyi magyar költségvetés bevételi oldalának több mint nyolcszorosa. A projektek java a fosszilis energiahordozók kiaknázásához kapcsolódik, a hat darab földgázhoz köthető fejlesztés mellé például némi kőolajipari beruházás és mindössze egyetlen megújuló energiaforrást hasznosító kezdeményezés társul. Ennyit arról, hogy a befektetők szerint a megújulóké a jövő. A tuti bizniszt az LNG jelenti, Ausztráliban.
Érdekli a fűtéskorszerűsítésre kiírt, ma megjelent pályázat? Ha most hall róla először, akkor ön már le is késett róla. Ha már jól felkészült, akkor is ráfázhat. Nézzük az adminisztratív és a természeti akadályokat!
Megálljt parancsol a magyar kormány az uniós projektek hasraütés alapú interkonnektor-fejlesztéseinek. Új gazdaságossági modellszámítást készített, és mutatott be az Európai Unió Bizottságának és a tagállamok képviselőinek a magyar szakpolitika. A szoftver az egyes interkonnektor-fejlesztések kapcsán prognosztizálja, hogy az adott fejlesztés milyen hatással van az érintett tagországok gázáraira, a régió piacaira. Emellett a minisztérium figyelő tekintetét a nagy projekteken is rajta tartja, és a puhatolózás már a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszállítási szerződés kapcsán is megindult. Ja, és Brüsszel úgy tűnik, 108 milliárd forint átcsoportosítását engedélyezi a közlekedési forrásokból az energetikai fejlesztések KEOP konstrukcióra. Az ETS pedig igenis egy jó rendszer.
Induljunk a címben olvasható találós kérdéssel: mit gondolnak, mennyi alma kell egy olvasólámpa fénybe borításához? A választ egy portlandi fotóművész, Caleb Charland adta meg – összesen körülbelül háromszáz. A válaszért Charland saját bevallása szerint mintegy 11 órán keresztül döfködött cink és réz rudakat az almákba, vezetékelt és kötött össze drótokat. Majd miután sikerült almával termelt áramot vezetnie az olvasólámpába, egy négy órás expozíció során örökítette meg az eredményt.
Ha tőlem lopsz, gazember vagy, ha az államtól/szolgáltatótól, akkor viszont legény a talpadon. Az adózáshoz hasonlóan az áramlopások társadalmi megítélése is sokszor ezen a gondolaton alapszik kis hazánkban. A piac kifehérítése szempontjából tehát fontos lenne ezen változtatni, illetve más módon is megértetni mindenkivel, hogy a potyautas-magatartás levét végső soron úgyis a többi fogyasztó, és nem a „gonosz” szolgáltató issza meg.
Megvan az új gumicsont, egyesek a közösből, „az olcsó gázból” medencét fűtenek, amit a Magyar Energia Hivatal nem nézhet többé jó szemmel. Csak nehogy kiderüljön, hogy ez nem medence, hanem kelepce.
Utolsó kommentek