A magyar áramtőzsde gyors felfutása után már a földgázkereskedésre készül
2014 a bűvös céldátum: ekkora kellene befejezni az Európa Tanács döntése értemében a közös európai energiapiacok kialakítását. A feladat összetett – olyan technológiai kérdések várnak még eldöntésre (és később megvalósításra), mint hogy miként használják ki a szűkös határkeresztező kapacitásokat, mi legyen a tarifa-megállapítás közös módszertana, vagy éppen mi alapján történjen meg a villamosenergia-rendszerek kiegyenlítése. Az első lépés a közös energiapiac felé a szervezett, egymással kompatibilis kereskedelmi platformok, az energiatőzsdék megszervezése. Lássuk, hogyan is állunk itthon ebben a kérdésben!
Ahhoz, hogy a piacok összekapcsolhatók legyenek ugyanis alapkövetelmény egy átlátható, likvid, volatilis és az európai rendszerekkel kompatibilis szervezett energiapiac. Az áram esetében ilyenünk pedig már van – a HUPX ugyan még csak 18 hónapja, de már nagy elánnal működteti ezt az áramkereskedelmi platformot. Ráadásul hamarosan indulhat a CEEGEX, a földgáztőzsde is. Hiába azonban a nemzetközi szinten is elismert szervezet, idehaza még mindig zavar van a fejekben ezek pontos szerepével kapcsolatban.
Jó napot, energiatőzsdézni szeretnék!
Másfél éve, éppen a válság közepén, az energiaár-drágulások rémétől reszkető lakosság körében bombaként robbant a hír: indul az áramtőzsde. A csapból is az folyt, hogy ez milyen jó lesz az országnak, lemennek az árak, valós költségek mellett lehet majd áramot venni, és egyébként is eljön az áram-kánanán. Csak egy dolgot nem tisztázott senki elég alaposan: ez a tőzsde nem Mariska néninek indult, és a gáztőzsde sem neki fog.
Pedig az elmúlt időszak válsággal sújtott évei bebizonyították: a magyar átlagember pénz- és tőkepiacokra vonatkozó ismeretei igencsak hiányosak. Ennél kevesebbet pedig csak az árutőzsdékről (meg úgy általában az energiáról) tudunk. Márpedig az energiatőzsde egy speciális árutőzsde, ahol az áru a villanyáram. A tőzsdei áruról pedig egy dolgot nem árt tudni: olyan termék, ami NAGY mennyiségben és SZABVÁNYOSÍTOTT MINŐSÉGBEN adható, illetve vehető. Hát éppen ezért nem vehet áramot a tőzsdén Mariska néni (meg gabonát sem, de furcsa módon azt nem is akar, pedig a kenyér is egyre csak drágul).
De mit is jelent ez a két jellemző a már működő áramtőzsde esetében? A nagy mennyiség a MWh (a Mariska néni számláján szereplő kWh mértékegység ezerszerese), a szabványosított minőség pedig a másnapi szállítású, órás alapú villamos energiát takarja. Ez a kettő meg végkép nem kompatibilis Mariska néni fogyasztási profiljával, de még egy 300 lakásos társasházéval sem. Merthogy a napi fogyasztás menetrendje és mértéke az efféle lakossági csoportok esetében jelenleg megbecsülhetetlen – egy háztartás sem fog 1 MWh áramot fogyasztani egy óra alatt, és főleg nem fogja tudni megmondani, hogy holnap 11 és 12 között pontosan mennyi villanyt is fog elhasználni.
Talán majd az okos hálózatok segítenek ezen, és a távoli szép jövőben lesznek szolgáltatók, akik mondjuk egy városrész, vagy lakótelep fogyasztóit megcélozva az árversenyt a tőzsdén beszerzett árammal erősítik, de ez még messze van.
Addig pedig Mariska néni távol marad az energiatőzsdétől.
Akkor mégis mire volt ez a nagy hype?
Mert az energiatőzsde alapvetően jó dolog. És nagyon közvetve azért idővel mi kisfogyasztók is profitálhatunk majd működéséből. Az ezen kialakult árak ugyanis referenciaként szolgálhatnak a lakosságot kiszolgáló egyetemes szolgáltatási árak kialakításához (lásd mostani ESZ gázárak és a holland gáztőzsde árai). Ráadásul egy megfelelően likvid és volatilis piac kialakulása kedvező hatással lehet például a rendszerszintű szolgáltatások költségére, így Mariska néni áramszámlájára is. Persze itt ne tessék rögtön 5-10 forintos csökkenésekre gondolni kWh-ként, de aki a kicsit nem becsüli…
Az igazi előny viszont éppen a régiós piacok kialakításában rejlik – és ezzel vissza is kanyarodtunk bejegyzésünk elejére. A régiós energiapiac ugyanis jó dolog: diverzifikálja a termékeket, az igényekhez igazítja az árakat és növeli az ellátásbiztonságot is. Éppen ezért volt kiemelt szerepe a HUPX meglétének és sikeres működésének a magyar, cseh és szlovák villamosenergia-piacok összekapcsolását célzó projekt tető alá hozásában is. Ráadásul a kezdeményezés annyira kecsegtető, hogy nemrégiben Románia is csatlakozási szándékáról tájékoztatta a projekt három tagját.
És éppen ez lesz az előnye a hazai gáztőzsdének és a már kiépült, illetve jelenleg épülő tranzitvezetékeknek is.
Kényszer szülte gyermek
Persze, a másfél éve működő áramkereskedelmi platform története is megér pár bekezdést. Az Európai Unió által elvárt piaci liberalizáció első lépéseit 2003. január 1-től hajtotta végre Magyarország: ekkortól a fogyasztók egy maghatározott köre – az ipari nagyfogyasztók – léphettek ki a villamos energia szabadpiacára (2008. január 1-től ezt minden fogyasztó megteheti). Akkor még „szervezetlen” keretek között indult útjára a liberalizált piac: a fogyasztók és a kereskedők kétoldalú szerződéseken keresztül kerültek egymással üzleti kapcsolatba. Ez azonban nem garantált teljes transzparenciát, hiszen a valós magyar árviszonyokat senki nem ismerte. Így azt is nehéz volt eldönteni, hogy valóban jó üzletet sikerült-e kötni.
A kereskedést tehát – akár „szabályozói kényszer” hatására is –átláthatóvá kellett tenni, meg kellett könnyíteni a felek egymásra találását. Mivel már ekkor várható volt, hogy nem sokan fogják kezüket-lábukat törni a tőzsde létrehozására és üzemeltetésére a villamos energiáról szóló törvényben a szabályozók megteremtették a lehetőségét annak, hogy a Magyar Energia Hivatal kijelölhesse a piac megszervezéséért felelős vállalkozást – mégpedig az átviteli rendszerirányító leányvállalatát. Mivel 2008. június 30-ig valóban senki nem adott be kérelmet a tőzsde létrehozására, a Magyar Energia Hivatal (MEH) lépett, és határozatban kötelezte a Mavirt az engedélykérelem beadására.
A Mavir persze előre látta sorsát, így 2007. május 9-én 20 millió forintos alaptőkével létrehozta HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt.-t. A cég a szervezett árampiac létrehozására a MEH határozatának megfelelően 2008. augusztus 31-ig benyújtotta az engedélykérelmet, majd meg is kapta azt.
Erős kezdés után erőteljes folytatás
2010. július 20-án elindult a kereskedés. Az első napon 2278 MWh villamos energia cserélt gazdát az akkori 10 tőzsdei tag között. Jelenleg a platformnak 40 tagja van, ezek 40 százaléka magyar cég, de akadnak a partnerek között német, francia, cseh, dán, svájci, szlovák, osztrák, román, szlovén, angol és belga cégek is. Az első havi kereskedés 60623 MWh-ás forgalmát a most januári forgalom nyolcszorosan múlta felül. A napi átlagos forgalom 2010 augusztusában 1443 MWh volt, most januárban ennek már a tízszerese, 15550 MWh áram cserélt gazdát a másnapi aukciókon. A stabil növekedés számszerűsített összes eredménye: a 18 hónap alatt 4 685 863 MWh értékesített villanyáram. A fejlődés tehát töretlen, ahogy az alábbi grafikonok is szépen szemléltetik.
Tavaly nyáron a HUPX elindította hosszú távú, fizikai szállításokra szóló aukcióit is. A kereskedési forma 2011. július 19-i indulásától az év végéig a teljes kereskedett mennyiség elérte az 1,1 millió MWh-át miközben a HUPX-en keresztül kötött, regisztrált OTC (over the counter – tőzsdei kereskedésen kívül kötött) ügyletek mértéke 157 GWh-nyi volt.
Ha ezt a dinamizmust a kistestvér, a hamarosan induló gáztőzsde is átveszi, jó úton leszünk a közös - ha nem is európai -, de régiós piacok felé.
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kövessen minket a Facebookon is!
Utolsó kommentek