Az Áram Ára

A verseny erősödését mutatja a villamosenergia-piacon, hogy egyre több egyetemes szolgáltatásra nem jogosult vállalati fogyasztó dönt a kereskedőváltás mellett. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legfrissebb adatai szerint tavaly a kis- és közepes vállalkozások 13,3 százaléka váltott villamosenergia-szolgáltatót, míg a földgáz esetében a váltók aránya 3,6 százalék volt. Mindez nem a véletlen műve: az áramkereskedők egyre célzottabb és jobb ajánlatokkal találják meg a kis- és középvállalkozásokat, amelyek komoly anyagi megtakarítást érhetnek el a váltással. Ezek között is csemegéztünk, de előbb lássuk a rideg számokat.

Mára az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztók 20-30 százaléka váltott áram-, vagy gázszolgáltatót, jelezve a kegyeikért folyó verseny erősödését. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) a 2010 februárja és 2013 áprilisa közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta az egyes fogyasztói kategóriákban a kereskedőváltási mutatókat, amelyből kiderül: a villamosenergia-piacon a nem lakossági felhasználók esetében 2011-ben 7,9 százalék, 2012-ben 13,3 százalék, míg a lakossági felhasználók esetében 2011-ben 0,3 százalék, 2012-ben 1,6 százalék volt a szolgáltatót váltók aránya. A földgázpiacon a nem lakossági felhasználók esetében 2011-ben 9,7 százalék, 2012-ben 3,6 százalék, míg a lakossági felhasználók esetében 2011-ben 10,4 százalék, 2012-ben 1,5 százalék volt a váltás mellett döntők aránya (A 2011. évi magas földgázpiaci kereskedőváltások az EMFESZ csődje miatt következtek be).

Magyarországon a villamos energia és a földgáz szektorban a tényleges piacnyitás 2008-ban, illetve 2009-ben valósult meg. Ekkor jött létre az egyetemes szolgáltatói kategória, amely esetében szigorú fogyasztóvédelmi szabályok mellett, hatósági árakon vételezhetnek energiát a felhasználók, ugyanakkor az energiapiaci liberalizáció azt is lehetővé teszi, hogy az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók (egy kedvezőbb ajánlat miatt) kilépjenek a szabadpiacra, és szabadon válasszanak kereskedőt. Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztók pedig a piacnyitás óta már csak a versenypiacon szerződhetnek a kereskedőkkel.

A kereskedőváltások számának emelkedése az éves statisztikákból is jól kiolvasható: míg 2010-ban a nem lakossági felhasználási helyek alig 1,8 százalékánál történt kereskedőváltás, addig 2011-ben ez már elérte a 7,9 százalékot, 2012-ben pedig a 13,3 százalékot a MEKH felmérése szerint. A gázszolgáltatás területén viszont jóval alacsonyabbak a számok: a 2010-es 5,1 százalékot követően 2011-ben 9,7, míg 2012-ben alig 3,6 százalék volt a szolgáltatóváltók aránya.

Mindez jelentős elmozdulást mutat a Policy Agenda – Ipsos KKV konjunktúra index egy évvel ezelőtti elemzésének eredményéhez képest. A 2012 őszén közzétett felmérés eredménye szerint a válaszadók többsége – 82 százaléka - ugyan tud a lehetőségről, ám közülük csupán 7 százalék váltott, miközben a többség úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi szolgáltatójánál kíván maradni a következő évben is. Ajánlatot más áramkereskedőtől 77 százalékuk nem is kapott. Azonban már ez a felmérés is rávilágított arra, hogy növekvő aktivitás várható a kkv-k részéről. Ugyanis a megkérdezett cégvezetők 14 százaléka válaszolta azt, hogy a közeljövőben szolgáltatót kíván váltani a kedvezőbb díjak, vagy – kisebb részben – a jobb szolgáltatási színvonal miatt. De még ennél is nagyobb potenciális piacot jelentenek az áramkereskedők számára azok a vállalatok, ahol a feltételek ismeretében elgondolkodnának a váltáson – ezek a vállalatok tették ki a felmérés szerint a szektor közel négytizedét.

Csili-vili ajánlatok mindenfelől

A szolgáltatóváltási hajlandóság egyértelműen összefügg a piaci szereplők aktivitásának fokozódásával, s azzal, hogy ennek is köszönhetően mind több cégvezető fejében tudatosul, hogy komoly megtakarítást érhet el tudatos szolgáltató-választással. Minderre pedig az üzletstratégiájukban a kkv-kat megcélzó villamosenergia-kereskedők is ráerősítenek.

Így van olyan szolgáltató, amely azzal reklámozza magát, hogy akár 10-30 százalékkal is mérsékelhetik villamosenergia-költségeiket azok a kis-, illetve közepes vállalatok, amelyek áramszolgáltatót cserélnek; mások a kettő közötti értéket becélozva 20 százalékban határozzák meg az elérhető maximális megtakarítás mértékét. Ehhez persze számos feltételnek teljesülnie kell, ám a hirdetések szerint még egy a megtakarítás szempontjából átlagos váltás is 5-6 százalékos kiadáscsökkenést hoz. Forintosítva mindez azt jelenti: még egy évi 50 ezer kilowattórát, tehát az átlagos háztartási fogyasztás alig 25-szörösét felhasználó kisvállalat esetében is évi 50 ezer forint megtakarítást jelent a döntés.

Ezt elősegítendő, a piaci expanzióban lévő szolgáltató között ma már többen olyan rugalmas, egyedi árazást alkalmaznak, amely minden esetben igazodik az ügyfelek energiafogyasztási szokásaihoz és lehetőségeihez. Ennek részeként az áramkereskedők az egyedi fogyasztási szokásokhoz igazodva készítenek testre szabott ajánlatot kiszemelt, leendő partnereiknek. A szolgáltatóváltás folyamatában pedig szabályosan „kézen fogják” leendő partnereiket, hogy a lehető legegyszerűbben és gördülékenyebben menjen végbe az ügylet.

A vállalati villamosenergia-piac erőviszonyainak átrendezését az is megkönnyítette, hogy az elmúlt időszakban a nemzetközi piacokon kedvezően alakultak az árak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kedvező trendek kitartanak, s a nemzetközi tendenciák kedvező együttállása miatt jövőre is minimum 3-5 százalékkal mérsékelhetik villamosenergia-költségeiket a hazai vállalkozások. Mindez annak köszönhető, hogy a stagnáló európai kereslet, az olcsó szenes erőművek, illetve a nagy mennyiségű német, megújuló alapon termelt villamos energia jelentősen csökkenti a nemzetközi árakat. A hazai piaci folyamatok ugyan generálnak némi növekedést az áram egyes hazai díjelemeinek tekintetében, de ezt kioltja a nemzetközi hatások okozta árcsökkenés. Az európai villamosenergia-rendszerek szoros kapcsolata miatt az európai tendenciák ugyanis szinte azonnal jelentkeznek a hazai árakban is. Az európai tendenciákból származó árcsökkenés pedig akkora, hogy azt még a lakossági rezsicsökkentés hatására az ipari fogyasztók számára számított egyes díjtételek – KÁT-támogatás és kiegyenlítő energia – költségeinek növekedése sem képes kioltani.