Szeptember másodikán igencsak izzadtak a MAVIR szakemberei és a magyar áramtőzsdén villamos energiát vásárló vállalkozások: habár a hidegfronti betörés mentén akár fagyoskodhattak is volna az érintettek, az osztrák és szlovák áramexport volumenének csökkenése és a hirtelen beindult román export majdnem üresre csapolta a hazai villamosenergia-rendszert. Habár a lakosság nem érezte a fenti együttállás közvetlen negatív hatásait, az aznapi vásárlók igencsak megszenvedték a hirtelen majdnem duplájára ugró áramárat, amely aznap 107 euró/megawattóra értéken tetőzött, és csak másnapra csökkent az átlagosnak mondható 65 euró/megawattóra értékre. Úgy tűnik, hogy az évek óta hangoztatott „a magyar villamosenergia-rendszerből mintegy 4-6 ezer megawattnyi kapacitás hiányzik” mantra mostanra a farkaskiáltáson túllépve ténylegesen éreztette hatásait, abban viszont egyre kevésbé bízhatunk, hogy ez egyszeri véletlen állapot volt.
A kialakult helyzet számos tényező kedvezőtlen együttállásának eredményeként következett be:
- A balkáni államok összesített áramigénye elérte az ötéves csúcsot;
- A Paksi Atomerőmű blokkjait éppen karbantartották és ez leállással járt;
- A kedvezőtlen időjárás miatt a környező országokban éppen lecsökkent a megújuló alapú – szél és víz – energiatermelés, így ott is megnövekedett az importáramra az igény;
- Az osztrák-magyar és a szlovák-magyar határkeresztező kapacitásokon ideiglenes korlátozások léptek életbe;
- Románia villamosenergia-rendszere kvázi lecsapolta a magyar rendszert.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez ne fordulhatna elő könnyedén akár rendszeresen is a jövőben. És habár a szeptember eleji helyzet elsősorban a nagyfogyasztó vállalatokat érintette kellemetlenül, mindenképpen érdemes a történteket a gazdasági versenyképességet negatívan befolyásoló történés mellett ellátásbiztonsági kockázatként is értelmezni.
Már csak azért is, mert a MAVIR és a MEKH szinte havonta jelenti be, hogy az adott hónapban ismét rekordot döntött a magyar áramimport, amelynek sebezhetőségére éppen szeptember 2-a világított rá fényesen. A REKK egyik 2019 év eleji elemzésében olvasható, hogy a magyarországi 32 százalékos nettó áramiport-aránynál csak a litván, luxemburgi, albán és horvát nettó áramimport magasabb Európában. Nem véletlen a magas arány, hiszen ugyanebben az elemzésben mutatnak rá arra is, hogy 2015 és 2018 között az órák 21,5 százalékában (azaz a vizsgált 48 hónapból 10 hónapnyi időintervallumban!) a magyar erőművi kapacitások még csúcsrajáratás mellett sem tudták volna kielégíteni a fogyasztói igényeket.
Ez pedig elég aggasztó…
Már csak azért is, mert a régi paksi blokkok leállásával az új blokkok nem jelentenek igazán kiemelkedő kapacitásbővítést, a termelésbe várhatóan beálló mintegy 3000 megawattnyi fotovoltaikus kapacitás pedig tárolókapacitások nélkül nem jelent valós megoldást a problémára (még akkor sem, ha szeptember 2-án vélhetően segíthettek volna a probléma orvoslásában!). Valamit tehát mindenképpen tenni kellene mert hiába teszik ki az importkapacitások a magyar áramtermelő kapacitások 55 százalékát a szeptember 2-i fejlemények bebizonyították, hogy ezekre alapozni az ellátásbiztonságot hiú ábránd.
Utolsó kommentek